2012. július 26., csütörtök

A legjobb vásárfiánk az IKEA-ból :)

Miután hivatalosan is beköltöztem Uramparancsolómhoz, szépen fokozatosan nekiláttam, hogy kicsit kicsinosítsam, otthonosabbá tegyem a lakást. Hogy ne csak amolyan agglegénylakás legyen, természetesen. :) Épp ezért pár éve elég gyakori vendégek voltunk az IKEA-ban. Persze, mindig csak apró lépésekkel, de azért szépen formálgattam az otthonunkat. :)
Természetesen ő mindig húzta a száját, ha el akartam magammal vinni vásárolni. Jobb szerette, ha csak a kocsiból kell felcipelnie a dolgokat, de a beszerzésükben már nem kell részt venni. Igyekeztem erre tekintettel is lenni, de egy alkalommal valamiért mégis magammal rángattam. Hogy miért, arra már nem emlékszem, csak arra, hogy épp szüleimtől jöttünk, és nagypapám jól beboroztatta az Uramat. Épp ezért kicsit oldottabb hangulatban vágtunk neki a bevásárlókörútnak, és ahogy haladtunk át a gyerekosztályon, leragadtunk egy pillanatra.
Ennek a pillanatnak az eredménye lett az a tárgy, amit azóta is a "legjobb vásár"-ként emlegetünk. :)
Ez a tárgy pediglen az a bizonyos plüss laba. Biztos sokan ismerik. Na ez mindig ott van a kanapé sarkában, készenlétben. Persze főleg Uramparancsolóm szoikta előszedni, az én labdaérzékem még egy plüsslabda esetén is életveszélyes. :) De azért szórakoztaó program egy esős szombat délelőttön, mikor a tükrös beépített szekrény a kapu és így lakásfocizunk. :)
Szóval a minap meg az történt, hogy este én itt valamit gőzerővel szöszöltem a gépen, ő meg nagy vidáman nekiállt rugdosni a labdát. Mire én, a gonosz hárpia, rászólok, hogy nem lesz jó vége, valamit le fog verni. Persze nem hagyja abba... Először a konyhapultra sikerül felrúgnia a labdát, kész csoda, hogy nem esett le semmi. De persze folytatja. Egészen addig-addig, míg szépen fejbe nem rúg vele (persze mivel plüss, nagy fájdalmat nem okozhat :) ), hogy a szemüveg majdnem leesik a fejemről és csálén lóg le az egyik fülemről. Erre a nyakát behúzva nagy vigyorral odasomfordál és visszahelyezi a szemüvegemet a rendeltetési helyére, és közben nagy ravaszkásan ezt duruzsolja: "tündérbogárcsillag... semmi nem történt... észrevettél valamit??? ... szerintem semmi nem történt..." :) Majd természetesen folytatja tovább. Mindeközben mozdulatlanul és szótlanül ülök, a nevetést meg mérget színlelve fojtom vissza. :)
Mit is mondhatnék? Nem véletlenül mentem hozzá. :)

Főzni mostanában minden esetre csak a legegyszerűbbeket főzöm, valahogy hiányzik a motiváció a  kreatívkodáshoz. De nem is mindig kell agyonvariálni mindent. Egyszerűen finom volt ez is. És 5 percet kellett csak foglalkozni vele. :)

Fokhagymás csirke paradicsommal és olajbogyóval


Hozzávalók 3 személyre
- csirkedarabok 3 főre (nálunk 2 comb volt, és 1 mell, ízlés szerint)
- 25 dkg paradicsom (kis szemű, érett)
- 10 dkg fekete olajbogyó
- 1,5 ek olívaolaj
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors
- 15 dkg kuszkusz

A fokhagymát összezúzzuk és elkeverjük az olívaolajjal, némi sóval és borssal, majd megkenjük vele a csirkedarabokat. Egy tűzálló tálba fektetjük a csirkét, és 180 fokra (légkeveréses sütő) előmelegített sütőbe tesszük. 30 perc után mellészórjuk a paradicsomot és olajbogyót (ezeket érdemes meglocsolni a kisülő zsírral), majd még 15 percig sütjük és kész is.
A kuszkusz leöntjük a térfogatáshoz képest kétszeres mennyiségű, enyhén sós vízzel és 10 percig állni hagyjuk, amíg magába szívja a nedvességet.

CH tartalom: 41 g CH/fő
Kalóriatartalom: 536 kcal/fő




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...