Mindig elkövetem ugyanazt a hibát... :)

Amikor van időm, órákon át lapozgatom a szakácskönyveimet, receptgyűjteményemet, hogy mi legyen a következő, amit elkészítek. Ilyenkor általában ihletet gyűjtök, egyre ritkábban főzöm azt, ami a receptben van, viszont az irányt segít megtalálni.
Tegnap este is így tettem, válogattam, hogy ma reggel milyen süteményt készítsek. Összeszedtem 4 félét, majd szóltam az Uramnak, hogy jöjjön, válasszon, mit szeretne.
Én balga. Már sokszor megfogadtam, hogy ilyen felelőtlenséget nem teszek. A következő párbeszéd zajlott le ugyanis (fotókat mutogattam neki közben illusztrációképp):
- Az első variáció egy piskóta, amibe/aminek a tetején alma van. Fahéjas.
- És hol van benne a mák?
(a kérdést elengedtem a fülem mellett)
- A második egy kakaós piskóta, amiben tejszínes csokoládékrém van.
- Ez jóóó.
- Oké, tudom, de mi van, ha a közepén nem csokid krém van, hanem mondjuk levár? Epres, vagy barack?
- Csoki.
- Na jó, de van még más is. Nézd, ez ilyen vékony linzertészta, aminek a közepén lekvár van (félhold alakúak). Ilyesmi?
(a válasz egy magasra felvont szemöldök)
- Jójó, oké, értettem. Csokis süti.

Igazából én rontom el mindig. Nem szabad ilyenkor olyan variációt hoznom, ami nála tuti befutó. :) Pédául ha csokis. Vagy mákos. Vagy főételek esetében wokos, esetleg szűzpecsenye. Esélye sincs semmi másnak. Vagy, nem kell megkérdezni, csak elé kell tenni. :) Így most süthettem csokis süteményt, pedig ahhoz nem is volt igazán kedvem. :/

Időközben a csokis sütit már meg is sütöttem, bár valahogy semmi nem akart összejönni benne. A tészta túl pópos lett, a tejszínkrém túl híg és picit sok is lett, de azt hiszem, a végeredmény azért ehető lesz. :)

Addig pedig, amíg ezt a tortát meg nem kóstoljuk, hozok egy mogyoróvajas-csokis kekszet. Kalóriabomba, az már biztos. De valami isteni.  Tény, hogy kell hozzá jó minőségű (nem csokis) mogyoróvaj, amit elég nehéz beszerezni. De megéri. :)

A recept a Kifőztük magazin októberi számában jelent meg.

Mogyoróvajas-csokoládés sütemény (kb. 30 db)

- 15 dkg nyírfacukor

- 11 dkg vaj

- 1 tojás

- 14 dkg mogyoróvaj

- 2-3 evőkanál víz

- 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

- 10 dkg fehér tönkölyliszt

- 1 kávéskanál szódabikarbóna

- 8 dkg étcsokoládé (legalább 70%-os kakótartalommal)

A cukrot az olvasztott vajjal robotgéppel simára keverjük. Hozzáadjuk a tojást, a vizet, majd a mogyoróvajat is. A lisztet elkeverjük a szódabikarbónával, részletekben hozzáadjuk a mogyoróvajas masszához. Sűrű tésztát kell kapnunk. Az étcsokoládét durvára aprítjuk és gyors mozdulatokkal (hogy a csokoládé ne olvadjon meg) belegyúrjuk a tésztába. A tésztából diónyi gömböket formázunk, amiket két tenyerünk között kilapítunk kb. 1 cm vastagságúra. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket. 180 fokos, légkeveréses sütőben 12 perc alatt megsütjük. 

CH tartalom: 11 g CH/db

Kalóriatartalom: 114 kcal/db

 

Forrás: 500 csokoládés finomság c. szakácskönyv